NAGY LUKÁCS MIKLÓSNÉ
"Fékető" készítő
Nagy Lukács Miklósné vagyok, Ipolydamásdon születtem, Dejtárra jöttem menyecskének.
Az itteni népviselet megtetszett, úgy gondoltam készítek próbára egy főkötőt, amelyet Dejtáron "féketőnek" neveznek, s amelyeket azóta is készítek.
A féketőt menyecskék viselték egészen addig, amíg az első gyermekük meg nem született. A gyermek megszületése után került az asszonyok fejére a híres dejtári "szarvaskendő".
A féketőnek különböző változatai vannak, ilyen a rövid és hosszú szalagos. A rövid szalagosat a litánián, a hosszú szalagosat a nagymisén hordták az asszonyok. Színben gyakori volt a fehér és a rózsaszín tarajos szalagos, de előfordult világoskékben is.
A féketőt fejen, a kontyhoz tűzve viselik.
Készítésének első mozzanata, hogy egy papírformát készítünk, amelynek darabjait összevarrjuk, majd szövettel, általában napszövettel beborítunk.
Utána úgynevezett tarajt készítünk, vagyis a színes vagy fehér szalagot összeráncoljuk, majd szép sorban felvarrjuk a formára, s a szalagok között flitterrel díszítjük.
Régen koszorús szalagot, viaszból készült virágot, rezeket és gyöngyöket is használtak fékető díszítésére.
A szélére vékony csipkét varrunk, a konty hátsó részére helyezzük a lelógó szalagokat, valamint a nagyformájú brosst, amely a fékető egyik legszebb éke.
|